Magunkról
Szolgáltatásaink
Tudatosan az egészségért
Hálózat
Bejelentkezés
Képek
Elérhetőségeink
Egészségpénztárak

Központi rendelő:
    1135 Budapest,
    Jász utca 33-35.
    térkép

Tel/Fax: 236-0176

Mobil: 06 30 633-0961

SMS: 06 30 633-0961

e-mail:
hungariamed@hungariamed.hu

Adószám: 12489477-2-41



 
 
Dimenzió
 
Egészségért
Tudatosan az egészségért

Munkahely és lelkiállapot
Az éltető falatok...táplálkozási 1x1
Állandó készenlét - Mindennapi stresszhatások
Csak még egy szál cigarettát... tényleg egy újabb koporsószeg...
Legyőzhetetlen horkolók
Görbe szék, és görbe hát. Amire eddig nem is gondolt
A pohár másik oldala
Tenisz - a mozgás éltető ereje
Tudom: Sál, sapka...
Gyógyszer nélkül egy hét...
Hogyan fokozzuk agyunk..?
150 évig élni
Megoperálnak és még éheznem is kell?
Több éjszakázás - több emlőrák?
A fülzúgást úgy gyógyítják, mint a fantomfájdalmat?
Az ágy
Játékszenvedély
Ilyen betegek vagyunk?
Botrányos kézmosás
Kinek árthat a gyógyfürdő?
Humphrey Bogartnak nem volt légkondija
Miért vagyunk önpusztítók?
Csavaros műér
Szennyezett levegő - csökkenő nemzőképesség
A kevés alkohol védi a szívet - de nem gyógyszer
Prosztatarák gyógyítás - tessék választani!
Tériszony és életszeretet
Viszketés - még az okát sem ismerjük



TÉRISZONY ÉS ÉLETSZERETET


"...Négy-négy hegesztő bontotta a hidat, három műszakban. Aki lentről nézte őket, frászt kapott, ezért aztán a legtöbbet fizették nekik, amennyit csak a bérskála engedett. De ők odafönt, az éjszaki szívében nem érzékelték a veszélyt. Nem is volt alattuk mélység, csak fölöttük volt magasság. A kék fénnyel besugározták egész Budapestet; ha akarják, hozzá hegesztik a földhöz az eget."



Örkény István zseniális Egypercesének „A rossz álom” hegesztő főhősének nyilvánvalóan nem volt tériszonya – akárcsak a csecsemőknek. Ugye mindannyiunkra, szülőkre, nagyszülőkre, ráhozta már a szívbajt a kölyök, amikor amúgy laza mozdulattal nekiindult, hogy legyalogoljon a pólyázóról. Ebben a korban a gyerekek – egyszerűen idegrendszerük fejletlensége miatt - még nem érzékelik, nem érzik a mélységet.

Illetve ez sem ilyen egyszerű.
A leeséstől való félelem ősi, velünk született ösztön. Az etológusok, az állatok magatartásával foglalkozó szakemberek, mint annyi mindenre, erre is a majmok megfigyelésekor jöttek rá. Közeli rokonaink pont úgy imádják csemetéjüket, mint mi, és a majomkölykök ugyancsak levakarhatatlanok a mamájukról: éjjel-nappal beléjük kapaszkodva cipeltetik magukat. Majomszeretet ide, anyai féltés oda, azért a nőstények nincsenek nagyon tekintettel az apróságaikra, amikor a magasban egyik fáról a másikra vetik át magukat, és sokszor öt-hat métert is repülnek a levegőben. Pedig a kis majmok rettenetesen félnek, minden erejükkel belekapaszkodnak az anyjukba.
Hogy mennyire erős ez a félelem, ez a létfenntartó ösztön, azt mutatja, hogy ez az emberi újszülöttnél is megmaradt. Nem csak a közismert fogóreflex, – amely olyan erős, hogy amikor a csecsemőt az ujjunkba csimpaszkodik, akár fel is emelhetjük az asztalról! –, hanem tulajdonképpen a Moro-reflex is ide sorolható. Az újszülötteknek egy ősi, archaikus reflexe, és körülbelül háromhónapos korukra eltűnik. A lényege: ha a gyerek megriad, megijeszti valami, ösztönösen széttárja, majd egymáshoz közelíti a karjait. Átölelő reflexnek is hívják.

Dr. Alpár Zsuzsa gyermekpszichológus mindehhez még hozzáfűzi, hogy a felnőtt, úgymond „zsigerileg” is megőrizhet, beépíthet a tudatába (és esetleges tériszonyába) egy-két régen feledésbe merült gyermekkori élményt. Mondjuk azt, hogy - valóban leesett egyszer a pakolóról, az ágyról, a székről, és jól beütötte magát. Ez mindennapos eset: tudjuk, bármilyen óvatosak és óvóak is vagyunk, a reggeltől estig megállás nélkül mozgó, erejét próbáló „bátor” gyermekre szünet nélkül odafigyelni emberfeletti feladat. Mindannyian mesélhetnénk róla. Az ilyen apróbb, rég elfeledett balesetek is „visszaköszönhet” felnőttkori félelmeinkben.

Az ejtőernyősökben vagy az úgynevezett extrém sportokat űzőkben, például a bungie jumping-ot, azaz a magasból gumikötélen magukat a mélybe vetőkben is nyílván ott lappang ez az ősi ösztön. Éppen ennek legyőzése az egyik oka annak a mámoros érzésnek, amelyről sikeres kísérletük után olyan önfeledt örömmel mesélnek. Persze ezekbe az érzésekbe már „belekavar” az Ikarosz-Daidalosz-i ősi repülési vágy, mely egyidős az emberiséggel. A kiránduláson, amikor fölérünk a csúcsra, egy másik hegyre vetjük a pillantásunkat, természetes érzés: de jó lenne egyszer csak elrugaszkodni és átszállni oda, - ha nem is Ikarosz olvadékony viaszos tollszárnyaival, de legalább úgy a sárkányrepülővel vagy paplanernyővel.

Még egy érzésről faggatom a pszichológust. Arról, amely már sokunkat megijesztett, és amely néha egyszerűen csak a harmadik emeleti gangról lenézve fog el bennünket. Amelyre olyan költői kifejezése van a magyar nyelvnek, hogy vonz a mélység. Alpár Zsuzsa nem veszi annyira komolyan ezt a félelmet, mint gondoltam. Szerinte ez többnyire nem igazi szuicid, öngyilkossági késztetés, és szerencsére szinte soha sem szokott tragédiához vezetni. Inkább arról lehet szó, hogy ez az érzés akkor erősödik fel bennünk, amikor nagyon frusztráltak vagyunk, amikor „legjobb lenne azonnal abbahagyni az egészet.” Jön a gondolat, majd gyorsan elszáll – és biztos ami biztos, ezután ritkában nézünk le a gangról a mélységbe...

Minden fóbiában benne van az ellenkezője is. Félünk is, vonzódunk is a félelmeinkhez. Aztán az elemi létfenntartás ösztöne – magyarán az életszeretet – legyőzi a rémületet.


Dr. Nemes János




Lap teteje  
Magunkról Szolgáltatásaink Tudatosan az egészségért Hálózat
Bejelentkezés Képek Elérhetőségeink Egészségpénztárak